Hát úgy állunk, hogy férfim épp gyerekszobát fotóz és úgy tűnik addig nem kelhetek ki a fotelból, míg fel nem kerülnek a képek a világhálóra. Na a gyerekszoba kérdést nem siettük el, de úgy tűnik Aladár sem sieti el a dolgát, hálisten nem az anyjára üt, így egész kultúrált környezetbe fog csöppenni, amennyiben továbbra is ragaszkodik a szakirodalomhoz, úgy várhatóan két és fél hét múlva.

Kéremszépen. A csodás tapéta színtiszta bata design, színművek nyomat. Aztán a kiságyba majd biztos kerül ágynemű is egyszer (már megvarrtam, az vizilovas), a kígyó, ami kilátszik szintén s.k. Kígyót kaptak az unokatesók is, úgyhogy abból két példány létezik a föld kerekén. Függöny, takarók, színes szegésű pelenkák stb stb. Hát ezzel töltöm meg a táppénzzel haha itthon "pihenős" napjaimat.

Dicsekedjek tovább? Ahhoz további fotók szükségesek. Kezdek belendülni.

Nos, a pelenkázó, az a férfi keze munkája, egy kölköt már kiszolgált, a kék-zöld dobozokat én készítettem, az összeplöttyedt piros-narancssárga pöttyös holmi a pelenkázón, na az is ugyanolyan 2 doboz csak még nincs felfüggesztve. A csíkos bigyó előtte meg egy mei tai (a függöny maradéka és a régi abrosz ilyen dicső véget ért). 

A fúrók, csavarhúzók, kábelek és sniccerek is a szoba részét képezik. Végülis fiúgyermek. Aki mostanában már eléggé feszegeti jelenlegi lakhelyének korlátait:

csak van még valami lejegyezni való

fogy a pénz, a lámpák jellemzően drágák és rondák

- a fürdőszobai lámpa: ikea evőeszköztartó, csavarral odacseszve, remek

- másik fürdőszobai lámpa: villanykörte, 20 éve nem akar lecserélődni

- harmadik fürdőszobai lámpa: az nem lámpa, hanem gyertytartó, de még csak nem is az, hanem (mámegin) ikea fogas, amúgy fejjel lefelé

- konyha: nagy bitang gerenda, átfúrva rajta 3 asztali lámpa, a búrák meg gyümölcsöstálak

- lépcső: ismét egy evőeszköztartó, de most kisebb, meg fektetve ugye, mert az ismétlés a tudás halála

- zöld falilámpa: ez egy nagyon gyökér kis lámpa a cégtől leselejtezve, s rákasírozva némi öntapi tapéta

samianemmindegy: minden lámpa összköltség kb8500 huf

az van, hogy a lakás pillananyilag épphogy készülget, tehát nincs mit róla dumálni.

amiről van, leginkább munkáról, arról a SzínMűvek csodablogon dumálunk.

A botmixer alja már egy ideje hánykolódik a konyhában. Elég jó eséllyel indul ugyan a botmixer-felsőrész keresésben, mert abból kettő is van - ugye a két háztatrás egyesítése a játék neve az elmúlt hónapokban. De a dobozokban való keresgélést a srácok megvétózták majd gyorsan akcióba léptek:

szóval úgy készül, mint a vakond nadrágja:

egy - két - há - négy

Töretlenül haladok a szentizéi szocializálódás útján. Torna továbbra is faja, kiderült, hogy a 'barátnőm' az a Virág. Mindannyiunk bálványa Virág. Picike kétbalkezes röpladásként mostam alattuk a padlót a vasasos meccseken. Hukk. Mire ez kiderült, elkezdett a korábbi csoportba járni. Na szép.

Aztán hogy férfival ne egymáson vezessük le a feszült önmagunkat és az elhúzódó gardrób szerelést, vasárnapra becsatlakoztunk egy szigetcsúcs túrára ide. Két tandem, egy fekvőbicó és 4-5 hagyományos. Jókedvű kis csapat volt, kár, hogy itt a vége a szezonnak. Kipróbáltuk egy körre a tandemet. Hát izé. Szép nagy háta van a férfimnek. 

Kéne szerezni egy sisakot is majd. 

Hát mik vannak! Igen ritka épp ezért nagy becsben tartott magányos estéimet általában dobozkipakolással (mondtam, hogy nem akarnak elfogyni?) bevásárlással, mosással, teregetéssel, főzéssel szoktam tölteni. Most, hogy valami maradandót is alkossak, gondoltam végre lekenem a natúrfa fellépőt pirosra. Géza szépen lecsiszolta nekem, én meg elmentem a metálba piros festékért, de olyan nincs, ami pác vagy lazúr, csak olyan van, ami tökre fed. Úgyhogy végül Gézával egyeztetve arra jutottam, hogy lekenem a skarlát ruhafestékemmel a holmit, majd kap egy matt lakkot és végre lesz egy piros fellépőm - ha már az ikeás kirándulások rendre piros bútordarabok beszerzése nélkül érnek véget.

Ki is kevertem pár hete a festéket, de ecsetet nem találva csak belemártottam a próbalécet. És piros lett, nahát működik. Aztán elfelejtődött a dolog és ma végre vásároltam gagyi ecsetet (Géza le fog tolni, ugyanis a jó ecset az drága) és gondoltam megkeresem a kikevert lötyit. Hát az történt, hogy az a kínai-kaja-elvitelre típusú műanyag dobozka, ami ideális tálkának tűnt erre az ártatlan célra, az a piros hatására megszűnt lenni, legalábbis az alja és oldala alaposan elvásott, majd az alatta lévő kissé ellenállóbb virágalátét műanyagon is fura placsni alakú marások jelentek meg.

Úgy tűnik a ruhafesték csak az én fejemben kapcsolódik össze a pamut anyagok naturalprotektorságával, mert ő maga egy csöppet sem az. Na szép.

Új elegyet keverek és levonom a tanulságot.

Vagy inkább próbálkozzam gombfestékkel?

Simán.

Tegnap végre-végre nagy lépést tettem a szentizéi szociális életem tuningolása felé és elmentem gyógytornára. Ez persze csak az egyik vetülete az ügynek, mert tornára egyébként is szükség van, és nem csak nekem, hanem férfinek is, de ő fáradt volt. Így egyedül vágtam neki a város átszelésének, míg meg nem érkeztem oda, ahol végetérnek a házak (előtte google earth-on bemutatta hova kell mennem, sőt azt is megtudtam, hogy nem tudja mi az utca neve, ahova gimibe járt (!!???!?)). Úgy becsültem, hogy kb 3 db új volt. Az én nevem asszem mindenkibe bevésődött, mert állandó bemutató darabbá váltam, ugyanis nem nagyon tudtam magamévá tenni az engedd ki a derekad, miközben a hátad meg feszítsd vagy ilyesmi parancsot. Bár valami mégis sikerülhetett, mert ma mindenem izomlázas, különösen a hátam. Na meg, mint jóga uán, olyan lazának és légiesnek éreztem magam, mára meg ha nem tudnám könnyen ellenőrizni azt gondolnám, hogy kikockásodott a hasam, ugyanis minden egyes kocka külön-külön fáj.

Mindegy, a lényeg, hogy Virág volt a párom, akivel együtt nyögtünk, izzadtunk és taszigáltuk egymást. Mindez, úgy érzem, annyira összekovácsolt minket, hogy itthon már új barátomként meséltem róla.

Aztán szomszédasszony (maga a gyógytornász) felajánlotta, hogy hazavisz, mondtam kösz nem, bicajjal jöttem és vártam, hogy majd büszke lesz rám, mert ellenállok az autó kényelmének, de nem ez történt, merthogy izzadtan hazabicajozni butaság (télleg az). Jöjjek csak autóval... Hát erre csak annyit tudtam mondani, hogy gondolkoztam rajta, de a pohár bor mellett döntöttem.

Mindenesetre hazafele, mint valami helyi úgy közlekedtem a kis utcákban, hídon, patakon, és nem mentem ki a 11-esre, pedig már sötét volt.

Taps.

Haha végre én nem megyek dolgozni, kreatív napot tartva. - ugyanis a többi tök nemaz :)

Szóval:

- Hálószoba: polcok-ide-oda-amoda, majd lefest - felraktam, én le nem veszem mégegyszer, majd ügyesen festegetem - ugye

- Wc: polc lefest, asse veszem le, mert már rutinos vagyok fal nemösszekenésben

- Konyha - ott meg addig főzök - beáztatom a magyar tarka babot mondjuk borba, a maradékot alighanem megiszom, s vidáman gondolkozom festés közben, hogy mi legyen belőle.

a nappali nem véletlenül csak a szebbik oldalát mutatja a képeken.

a túloldal ugyanis még részlegesen fantazmagória, szinte mendemonda bitháló.

ipari, illetve háztályi kémkedésem nyomán persze napvilágra kerülhetnek a titkos tervdokumentumok. basszus ez a laptop-billentyűzet megőrjít, mindent kéccer írok be. 

nemtovábbcsiga

- ruhászsákok kipakolva. 

- dobozokból némi pakolás után 3-at daraboltam miszlikbe reciklálás végett, de csak két tételt tudtam kihúzni a 17-es litáról. Az egyik számozatlan lehetett, a genya.

- lakás felsöpörve, szőnyegek kirázva. 

- csekkek befizetve 

- most mosom a harmadikat, de további 3 adag áll sorba.

- készítettem gyümölcssalátát férfikémnek, ha hazajön. Szereti.

- és most talán még nekilátok az egyik konyhai doboznak. Ugyan több kérdőjel kering körülötte. Az egyik ugye az alkohol... Nekem szép borospoharaim vannak, férfiéi nem szép. Az enyémek dobozokban, az övét használjuk. Tegnap ugyan, mintha megérezte volna a bennem gomolygó problémát és összetört egyet, de mintha ezek ettől csak tovább szaporodnának.

A másik, hogy a kanalak elkezdtek villává válni, mert az egyik kibuggyan a rekeszből, a másikhoz meg nagyon mélyen kell kapirgálni, hogy végre találj egyet.

Ilyen dolgokat az én konyhai eszközeim nem csináltak. Na de mégis mi a teendő ilyenkor a leselejtezendőkkel? 

Na mindegy, ilyen sok mindent meg lehet csinálni, és ilyen lényeges dolgokon lehet mélázni, mikor az ember 3 percet tölt a munkahelyén aznap. 

Most, hogy majd' minden fal zöldre sikerült végül, úgy tűnik a zöld korszak kezd iránytváltani és újabban piros lett a sóhaj tárgya.

Vasárnap, míg férfi munkával kereste kenyerét, én ikeával költöttem el azt. Azaz nélküle töltöttem az időm, azaz szabad kezem volt. A szerelem ilyesmiket érint. Ezekben a nagy kínokban megoldást szokott hozni, hogy rövid időre magamévá teszem a tao-t, majd hangoztatom, hogy hisz én nem ragaszkodom tárgyakhoz, meg különbensem érint meg a fogyasztói kultúra. De azért egy vásárfiát nem hagyhattam ki, jó kompromisszumnak tűnt:

Pici, ügyes, elfér. Utána meg ez sem akart ottmaradni, úgyhogy jött. De két ilyen tárgy egy előszobában (ami csíkos) nem jóbarát. Asztalka ottmaradt, és végül így nem lett piros bútorom. Projekt halasztva.

A lemondás-taktikára még egyéb esetekben is szükség volt. Mégpedig első ízben a szőnyegosztályon szállt meg a taó, másodikként az óraosztályon. 57 cm-es átmérőő!! Megalomán ínyencség.

Aztán, hogy kicselezzem a világot taóstul, écsanyámat rávettem, hogy esetleg lepjen meg ő ezekkel a tárgyakkal, neki férfi bizonyára jobban elnézi az ilyesfajta impulzív megmozdulásokat. Anyu benne is volt, aminek az volt az eredménye, hogy elszégyeltem magam, mert egyrészt férfi nekem is elnézi, meg magam helyett mást rántok bűnbe. Ejnye.

Na, jól felraktam mivel nem bővült a háztartásunk, miközben meg lett nadrágtartónk meg cipőtárolónk. Férfim fel is fúrta, és most már egyenesen imád öltözködni. Meg lett egy csomó vacker dobozunk is, nagyon cukik.

És most beállítom az ikeát kezdőlapnak. Háháhá.

Péntek délután kezdődött az egész, hazaértünk a városi rezidenciánkra, utolsó esténket eltölteni pakolással.

De nem is igaz, mert előző nap kezdődött a dobozvadászattal. A helyi honi-ban jeleztem egy hete, hogy ugye tudnának-e dobozt gyűjteni az ideköltözésünkhöz, igen, egy hét múlva jöjjek vissza, aztán mikor jöttem, akkor 10 perce adták oda az egész pakkot egy fiatalasszonynak, aki nem én vagyok (ja ma a bableveshez való csülökkel is így jártunk, hümmm, lehet, hogy mindenkinek ezt mondják??). Második és harmadik esélyes a közeli Plusz Disco és a Kaisers, akik azon nyomban bezúzzák a dobozaikat, semmi esély. Végül egy kis óvárosi szerszámbolt és ápisz egyben mentette meg az újrafelhasználás becsüteltét.

Na meg fiú, aki a neten keresett megoldást. Akkor még nem gondoltuk, hogy a 80x80x60cm vagy mekkora karton az kicsit, nagyobb, mint egy mosógép és amit megpakolva aligha lehet felemelni és berakni a liftbe, úgyhogy némi kicsinyítés aztán kettévágás és további kicsinyítésekkel értül el az optimális méretet.

További tanulsága az ügynek, hogy kb annyi dobozra lesz szükséged, amit kétszer annyinak ítélsz ránézésre, mint amire szükséged lehet. És akkor a ruhák sitteszsákba kerülnek.

Péntek délelőtt még gyorsan kikupálódtam egy indexes fórumon, hogy mit kell tudni a dobozolásról, így lettek számozott és célállomással ellátott dobozaink.

Na szóval péntek este fiúval és lelkes testvérkémmel addig pakoltunk, amíg meg nem untuk, aztán lipileeékkel még kocsmáztunk egy felnőtteset (kevés alkohol, 10 körül haza) és reggel folytattuk a pakolást. A család 11 körül érkezett segíteni, amire igen nagy szükség volt, ugyanis a fuvaros is egy órával hamarabb (11kor) csengetett. Hatodikról mindent le, pipa.

Fura látvány, na. 5 funny év.

Aztán jött a fel a másodikra része a dolognak. Az kissé nehezebbnek bizonyult, legalábbis több volt a káromkodás a hórukkokok részéről, de nem éreztem jogosnak a méltatlankodást, főleg, hogy órabérről volt szó.

De megcsináltuk és aztán volt jól megérdemelt pizza is.

És most itt vagyunk.

Ja, ezt meg a fejjel lefelének üzenem, hogy nekem is megérkezett az első névre szóló levelem! Ó jee, csak nekem! Banki elszámolás, nem csak nekem. Lila csirke betette ide a lábát, ó jee.

Ma 3,5 órát álltunk a dugóban, helló hétfő, helló eső, helló budapest. Úgy tűnik, mire kiköltöztünk, addigra beállt az ősz. Hazafele az első óra araszolás után az Árpád híd pesti végén leparkoltunk és elindultunk a pár hete hallott Möbelix áruház képzelt helye felé gyalog. Vásárlási szándékunk ugyan nem volt, de ez jól is jött, amikor megállapítottuk, hogy itt csak Sconto van, és az is bezárt, örökre. Erre már telefonon kértem segítséget apikámtól, aki megtudta Google úrtól, hogy kicsit korán érkeztünk, mert itt csak lesz Möbelix, a Gyáli úton ugyan már van, arról szóltak a megnyitós rémhírek, de az ott van, ahol a dugót kezdtük. Hát visszasétáltunk az autóhoz, a helyzet nem javult, de végigültük.

Szóval itthon vagyunk, fiú bablevest főz a hátam mögött, pohár bor a jobbomon, szól a zene és jó itt.

Egyébként meg fiú rámszólt, hogy miért mindig csak a káoszt posztolom, tessék itt egy szép kép, és különben is, fantasztikus hangulatati vannak a lakásnak, amióta a zene is beköltözött, azóta még varázslatosabb. És semmi de...

Haladjunk csak szépen sorjában. Az új padló így nézett ki, amikor még kilátszott.

Bár a srác a boltban azzak kábított, hogy lerakjuk és kész, kezelést nem igényel, na de mondom a vörösbor ha rálöttyen, akkor mi van? Ezen nevetnie kellett, és nekem meg hülyén érezni magam, hogy hogy micsoda egy kérdés ez, hiszen fel kell törölni, csá. Ehhez képest a vizes lábnyom is gyanús száradós karikákat hagyott rajta. Végül Géza úgy ítélte meg, hogy teakfa olaj kell neki. Azóta még csodaszebb, csak ugye nem látszik.

Jelentem, vége a kétlakiságnak! Hivatalosan is kiköltöztünk!

On the way!!!

Világlegszebb.

Úgy tűnik az örökség pikk-pakk gazdára talál, jövő héten dózer. Dsanyám méltatlankodott, de mi elhoztuk ezeket a kincseket (?):

- 90 liter demizson
- két horganyzott dézsa
- kondérok
- kertiszerszámok
- a világ legjobb budijának zárszerkezete
- rozsdás akasztók
- pókhálós fadobozok.

Ilyesmik. Ja és enyém a kávébomba is! ó je.

Hát szevasz Solymár.

Hogy valamelyest tovább éljen mégis egy kicsit a szelleme, áthoztam azt a nyertes kupac növényt, aki esélyt kap a dózer elől a szentizéi terméketlen kavicsosban továbbélni. Lelkem rajta, öntözni fogom, aztán meglátjuk.

Egyébként meg a leendő tulajok beleszerettek a két nagy fenyőbe és a fügefába, úgyhogy a kert elejébe fognak építeni.